2012-01-03 13:39:27

A búcsúzás gondolatai

Elmúlt a 2011-es év, és beléptünk az újba, a 2012-es esztendőbe.

Kérdések merülnek fel bennem; -
- Az életem előbbre jutott-e az Úrban?
- Növekedtem-e Krisztusban?
- Hozzájárultam-e a hívők közösségének építéséhez?
- Életem termett-e gyümölcsöt Krisztus dicsőségére?

Talán sok nehézségen kellett átmennünk. De amiről nem szabad elfeledkeznünk, hogy az út az atyai házhoz a könnyek földjén halad keresztül, melyek nemcsak a bajokról, hitünk megpróbáltatásairól tanúskodnak, hanem inkább a nehézségekben szerzett tapasztalatainkról.

A szívünknek Istennel való megtapasztalásai, csendes közösségei, ha könnyekben fejeződnek is ki, áldás forrásává válhatnak. Ha a mi erőnk Istenben van, akkor a könnyek völgyét szellemi áldások forráshelyévé változtathatjuk.

Az Istenhez vezető keskeny úton korai (őszi) eső hull, amely a földet előkészíti a vetésre, és áldásokat hoz. Isten Szentlelke alászállt, hogy a szívet frissítse, és örömöt szerezzen.

Az is igaz, hogy megbotolhatunk, tétovázhatunk, vagy elgyengülhetünk a követésben, sőt meg is állhatunk. De tudjuk, hogy Istennek minden gyermeke haza fog érni az atyai házba. Erre az Úr Jézus Krisztus adta a garanciát az övéinek.
“Az én juhaim hallgatnak a hangomra, és én ismerem őket, ők pedig követnek engem. Én örök életet adok nekik, és nem vesznek el soha, mert senki sem ragadhatja ki őket az én kezemből. Az én Atyám, aki nekem adta őket, mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki őket az Atya kezéből.” (János 10:27-29)

Isten gyermekei így vándorolnak napról napra tovább, erőről erőre, felfrissülve a forrás és a fentről jövő eső által minden új napon és új útszakaszon. Hol egyik, hol másik lemaradhat a tekintetünk elől, de mindegyik megjelenik majd Isten előtt, és ott végül mindannyian együtt örvendezhetünk!
„Boldog az az ember, akinek Te vagy ereje, aki a Te utaidra gondol. Ha a Siralom völgyén mennek is át, források völgyévé teszik azt, az őszi eső is elárassza  áldásával. Újult  erővel haladnak, és megjelennek Istennél a Sionon.” (Zsoltárok 84:6-8)

Kívánom, hogy 2012-ben újult erővel haladjunk a számunkra kijelölt úton!



Ezekkel a gondolatokkal kívánok áldott és békés újesztendőt minden kedves ismerős és ismeretlen látogatómnak itt a bloggtéren.

Közel két és fél éven át, jelentkeztem napról napra, rendszeresen három helyen is a virtuális térben, hogy írásaimmal segítséget, esetleg vigasztalást nyújtsak, vagy csak csupán örömet szerezzek embertársaimnak. Sajnos ezt a rendszerességet a jövőben már nem tudom nyújtani, ezért nem folytatom tovább a bloggírást.

Búcsúzom tőletek a bloggtéren, az Úr áldjon benneteket!

Mihály Sándor        

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: hitéletünk a mindennapokban

2012-01-02 13:26:16

kegyelem, napról-napra (2012.01.02.)

2012. január 2. Hétfő

„Népem pedig jóllakik javaimmal – így szól az Úr.”
Jeremiás 31:14
(Kol 1:19; Péld 29:18–25; 2Kor 1:12–24)
Ha gyorsan megtelünk valamivel, az veszélyes. A megelégedettség, a célt érés gyakran baljós. Mert bár egyik oldalról látni benne az örömet, de másik oldalról éppen annyira látni benne a folytatás hiányát is. Nem jó a korai megelégedettség, hiszen tudjuk, az élet – és fõleg a hívõ élet – is csak a folytonosságban, az állandó növekedésben, a naponkénti megújulásban tud mûködni. És hogy ki az, aki mindezt mozgatja, aki újra és újra feladatokkal és célokkal lát el? A vasárnap üzenetét már teljesen elfelejtettük. De a megmaradt egy szó is elég: Krisztus…


A nap éneke:

ÁLDJUK ISTENT AZ ÚJ ÉVÉRT

1. Áldjuk Istent az új évért,
Magasztaljuk hűségét!
Zengje ajkunk hangos szóval
Hálás szívünk énekét!

2. Bízzuk újra egész évünk
Az Úr Jézus Krisztusra!
Tőle várunk üdvöt, békét,
Mert ő Isten szent Fia.

3. Élő hittel bízzunk benne!
Gazdag kézzel áldva áld.
Aki őrá hagyja sorsát,
Nem lát sohasem hiányt.

(utolsó bejegyzés a témakörben)

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2012-01-01 14:30:51

Maradjatok meg az én szeretetemben!

„Amint engem szeret az Atya, úgy szeretlek én is titeket. Maradjatok meg szeretetemben. Ha teljesítitek parancsaimat, megmaradtok szeretetemben, amint én is megtartottam Atyám parancsait, és megmaradok szeretetében.”
(János 15:9-10)

Kívánhatna-e nekünk ennél jobbat Isten Fia erre az új évre? De kívánhatna-e ennél nehezebbet Isten Fia az újjászületett embernek? Hiszen ez nem kevesebbet jelent, mint parancsolatai megtartását. Azt jelenti, hogy mi akkor maradunk meg szeretetében, ha azt megtartjuk, amit ő mondott nekünk. Ő pedig azt mondta (és mondja), hogy: úgy szeressük egymást, ahogyan ő szeretett minket! Ez egy nagyon régi parancsolat számunkra. Régi, mert már annyiszor olvastuk-hallottuk, de mindig csak erre a hiányosságunkra hívja fel a figyelmünket, amikor a szeretetről olyan könnyen lemondunk. De Isten Fia nem véletlenül erre akarja felhívni a figyelmünket egy új év kezdetén, hiszen az ő szeretetében való megmaradást ennek a parancsolatnak a megtartása is jelenti.

Jézus Krisztus szeretetét, barátságát bírni itt a földön azt jelenti: Szeretni a másikat! Ennek megélése jelenti Isten Fiával azt a közelséget és közösséget, ami itt a földön embernek csak megadathat: barátjának lenni Jézus Krisztusnak. Isten Fia barátságát elfogadni, az őiránta való engedelmességben élni, parancsolatai megtartásában, elvárásai megélésében; ez elhívásunk lényege. Megmaradni mindabban, amit Isten Fia elvárásként támaszt felénk. Megmaradni Isten Fia szeretetében, megmaradni abban a bizalomban, amivel odafordul felénk naponként.

Kevés ez? Vagy nagyon is sok? Ez mindig a lelkiállapotunktól függ. Ez mindig annak a függvénye, hogy mennyire vesszük komolyan, vagy mennyire nem vesszük komolyan az elkötelezettségünket. Azt mondja Jézus, hogy nem mi választottuk az ő barátságát, hanem ő választott ki minket azért, hogy gyümölcsöt teremhessen az életünk őbenne, hogy legyen mit mutatnia, adnia az életünknek mások felé.

Az elmúlt hetekben testben-lélekben készülődtünk, vártuk karácsony ünnepét. Vártunk és reménykedtünk, s valamiféle titokzatos vágy fonta át szíveinket, érzéseinket: mi is adni akartunk valamit azoknak, akiket szeretünk. Mert mi nagy ajándékot kaptunk az Úr Jézus Krisztus születésével, mely úgy lesz maradandó életünkben, ha továbbadjuk másoknak. Ez a szeretet – ha magunkban tartjuk, kisebbedik, ha megosztjuk szaporodik, növekszik. Az Ige így fogalmaz: „Ki milyen lelki ajándékot kapott, úgy szolgáljatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai” (1 Pt 4:10).

Az új esztendő első napjait, heteit éljük. Minden nap ajándék. Vajon bölcsen tudjuk-e felhasználni? Élni tudunk-e a hétköznapok lehetőségeivel, embertársaink, barátaink, szomszédaink, munkatársaink között? „Íme, az ajtó előtt állok, és zörgetek: ha valaki meghallja a hangomat, és kinyitja az ajtót, bemegyek ahhoz, és vele vacsorálok, ő pedig énvelem.” (Jel 3:20)

Jézus Krisztus a szívünk ajtaja előtt áll 2012-ben is. Még vár, türelmesen áll, bebocsátásra várakozva. Nyiss ajtót kedves Olvasó, engedd be Őt! Egy-egy veszteség által Ő szól. Terveid sorra romba dőlnek, hirtelen betegség miatt a szokásos életviteledet nem folytathatod – Ő zörget. Minden azon múlik, elér-e füledig zörgetése, hívó szava. Ő ma még várja, hogy a bajokon, problémákon keresztül felismerd Őt, meghalljad szavát, mert szólni akar hozzád. Bebocsátást vár életedbe, szívedbe. Ma még hív, ma még vár. Lehet, hogy holnap már késő, de itt van még a ma, a jelen. Éljünk vele! Jézus Krisztus mondja: „…én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.” (Jn 10:10)

Mi áll előttünk ebben az évben? Egy részét nem tudjuk. Egy része pedig be van írva a naptárainkba, és készülhetünk rájuk. De amiknek ott kell lenniük ezek felett az elkövetkezendő alkalmak és események felett, azok ezek a krisztusi szavak: "Maradjatok meg az én szeretetemben..." és "...szeressétek egymást!"

                                                                                         
Bácsi Sándor:
ÚJÉVI FOHÁSZ

Hatalmas Isten, ím, elődbe állunk,
S mikor feléd száll szívünk hő imája,
Bűn terhe nyom és a sok-sok mulasztásunk
Megmérhetetlen irgalmad kívánja,
Te megbocsátó irgalmad kívánja.

Tudod Atyám, a lelkünk gyönge, fáradt,
Keresztje alatt sokszor roskad porba,
Gyáván remeg tán, a Sátán ha támad,
Karod védjen, ha jönne ránk a próba,
Te adj erőt, ha jönne ránk a próba.
       
E földi élet millió veszéllyel,
Bajjal van telve. Légy te hű vezérünk,
Fényoszlopoddal világíts, ha éjjel
Borul reánk, hogy a vészben ne féljünk.
Te légy velünk, s bátoríts, hogy ne féljünk.

És hogyha lelkünk vakmerően szárnyal
Fénykábítottan, tőled messze úton,
Féltő szerelmed tüzes ostorával
Vess néki gátat, óh, hogy el ne bukjon,
Te állítsd ott meg, óh, hogy el ne bukjon.
   
Olyan erőtlen, oly gyarló a lelkünk,
Csak kérni is, ami javára válna.
De adj vágyat, hogy utadat kövessük,
Indítsd a lelkünk buzgó, hő imára,
Te adj választ a buzgó, hő imára.
   
Békés, boldog új esztendőt kívánok mindenkinek!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: hitéletünk a mindennapokban

2012-01-01 13:33:54

kegyelem, napról-napra (2012.01.01.)

2012. január 1. Vasárnap
Újév napja

„Aki minket veletek együtt Krisztusban megerõsít, Isten az.”
2.Korinthus 1:21
(Zsolt 46:8; Mt 5:38–48; Ef 6:10–17; Zsolt 42)
Mire jó a vasárnap? Miért kell a munkát szüneteltetni egy napig? – teszik fel egyre gyakrabban a kérdést. Miért nem lehet folyamatosan, megállás nélkül dolgozni? A mai ige talán választ ad kérdéseinkre. Mert benne megláthatjuk, hogy mi a vasárnap legfontosabb feladata. Az, hogy kizökkentsen minket a hét megszokott folyamatából, és Isten azért rendelte, hogy újra és újra megerõsítse bennünk azt az örömüzenetet, amelyen egész életünk nyugszik: Krisztus értem támadt fel a halálból!


A nap éneke:

MINDEN SZÍV, MINDEN NÉP

1. Minden szív, minden nép, hív ez ének:
Fordulj Isten arca felé!
Nincs Úr kívüle földön, égen,
Ő a szeretet a fény,
Ő a szeretet a fény.
Pirkad már, virrad már, hozsánna,
Egyhamar tündököl a dél,
És lesz a föld Krisztus országa:
Béke, szeretet és fény.

2. Minden szív, minden nép, hív e szózat:
Tárd ki Istennek magadat,
Engedd néki át minden utad,
Lelke diadalt arat,
Lelke diadalt arat!
Pirkad már, virrad már, hozsánna,
Egyhamar tündököl a dél,
És lesz a föld Krisztus országa:
Béke, szeretet és fény.

3. Minden szív, minden nép, halld e jó hírt:
A halálon van győzelem.
Krisztus csak az út, örök élet,
Vedd és a tied leszen!
Vedd és a tied leszen!
Pirkad már, virrad már, hozsánna,
Egyhamar tündököl a dél,
És lesz a föld Krisztus országa:
Béke, szeretet és fény.

4. Minden szív, minden nép, lásd Megváltód!
Összetörve bűn-rabbilincs.
Csak benne igaz a szabadság,
Mindig csak őrá tekints!
Mindig csak őrá tekints!
Pirkad már, virrad már, hozsánna,
Egyhamar tündököl a dél,
És lesz a föld Krisztus országa:
Béke, szeretet és fény.


A nap verse:

ÚJ ÉV MARGÓJÁRA

Új év küszöbét léptük át.
Nyomunkban egy megálmodott világ
szórja megannyi reménysugarát;
tüzet merít a múlt lángjából,
a régiek, jobbak emlékiratából.

Meríti, meríti s egyszer csak valami
megállásra kényszeríti.

Hol itt az új, a megtapasztalt, égi?

Elég volt már a szépszólamú imák üressége
s a magamutogatás áporodott levegője.
Ma újat kezdhetsz – mondja a Kegyelem –
S én magamhoz vonlak,  gyermekem.

Naggyá akarsz lenni?
Légy kicsiny, és azzá válsz,
nem önerőből,
sem sors hozta szerencse folytán.

Maga a Király nyújtja ki kardját
s felken téged, mint szolgáját.

Szolgává? Hát nem lovaggá?
Én akár vezetném a zenekarát,
harcba szállnék tűzön-vizen át.

Szolgává? Hát nem lovaggá?

Szolgává. Nem lovaggá.
Ma újat kezdhetsz, gyermekem,
S magamhoz vonlak,
én, a Kegyelem.

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-31 13:38:12

Szilveszteri tükör

Az esztendõ utolsó estéjén különös erõvel hatja át az ember szívét a gondolat: valaminek a vége egyben egy másik dolognak a kezdete. Igaz ugyan, hogy az új nap majd ugyanúgy köszönt ránk, mint ahogyan estérõl reggelre újból megvirradunk, de múló napjaink idõszámítással is mérhetõ pergésének ez a mérföldköve mindig megállít.

Megéltük. Átéltük. Túléltük. Ki hogyan, de végérvényesen, visszahozhatatlanul. Mivel pedig a holnap még semennyire sem bontakozik ki az ismeretlenség homályából, inkább visszatekintünk. Az évbúcsúztató szokások, a sokszor fékevesztett, félelmeket vagy az elrontott dolgok vádló hangjait túlharsogni igyekvõ ünneplés igazában profán hálaadás: bármi megtörténhetett volna, de valahogy mégis itt vagyunk.

Amikor keresztyén emberként éljük át ezt a pillanatot, tudjuk, hogy nem kiszámíthatatlan események szerencsés sorozata sodort az év végére, hanem hálaadásunk a gondviselõ, megtartó Isten felé fordul.

Óesztendõ utolsó estéjének evangéliuma azonban sokkal inkább egy új kezdethez illõ, buzdító jézusi szónak tûnik, mintsem visszatekintõ hálaadásra való felhívásnak. De elevenítsük csak fel a magunk mögött hagyott év napjait, eseményeit: hogyan álltunk helyt, mit tettünk, miként szóltunk? Felövezett derékkal, meggyújtott lámpással, a felkészültek, a várakozók biztos hitével, reménységével tudtunk élni? Tudtuk, hogy nem magányosan, az üres ég alatt küszködünk elhordozhatatlannak tûnõ terheinkkel? Átéltük annak örömét, hogy a legnagyobb Úr papírra vetett vagy kimondott szavakba, a hozzánk érkezõ ember tanúságtételébe vagy töredékes szeretetébe, netán éppen a mi legkisebbek felé kinyújtott kezünkbe alázkodva szolgált közöttünk? Hittük mindig, hogy számadásunk egész, mert ami hiányos, azt a Megváltó végtelen szeretete kipótolja? Jézus tükröt tart elénk.

Soroljuk, soroljuk a kérdéseket, de válasz híján újból és újból elnémulunk, mert amit a tükörben látunk, amiatt nem mernénk tekintetünket felemelni arra, aki igazán és teljes lényével szeret… És mégis itt vagyunk. Ez a „mégis” az óéveste csodája. Hogy botladozó, bûnös emberségünkben mégis eljuthattunk idáig. Hogy megfogyatkozó, sokszor ingatag hitünk ellenére Isten nem fordított hátat nekünk. Hogy nem voltunk készen a holnapi napra, de az mégis ránk virradt, mert nem voltunk egyedül, és volt értelme, hogy ránk virradjon. Hogy nem az Úr érkezése, hanem egészen más miatt virrasztottunk sokat a második és harmadik õrváltás idején, de õ akkor is ott volt velünk. Ez az, ami miatt óesztendõ utolsó estéje nem lehet soha profán hálaadás. Csak azzal képzelhetõ el, aki kéri tõlünk a felövezett derekat és a meggyújtott lámpást, de megbocsát, és új esélyt ad napról napra akkor is, ha készületlenül lát minket.

Ezzel a visszatekintéssel válik igazán ajándékká az átélt esztendõ. Mert ami jó volt, ami sikerült, amire szívesen emlékezünk, az csodává nemesül. Nem pusztán a szép emlékek nosztalgikus felemlegetése teszi ragyogóvá a boldog pillanatokat: gondviselõ, megváltó Urunk végtelen, kifogyhatatlan szeretetét látjuk, amikor nekünk, érdemtelen szolgáinak mégis felvillant valamennyit szeretetének kimeríthetetlen, áldást hozó fantáziájából.

A múló idõ fájó, érthetetlen pillanatait sem kell szõnyeg alá söpörnünk. Amíg van idõnk, hogy mindennap felismerjük küldetésünket, amíg van idõnk, hogy higgyünk, reméljünk a minden értelmet meghaladó szeretetben, amely megõriz bennünket a jövõnek, nem mondhatjuk, hogy mindennek vége, minden lezárt, a holnap már nem hozhat semmi olyat, ami gyógyít, ami örömöt ad.

Az új esztendõt Jézus nevében kezdjük majd. Annak a Jézusnak a nevében, akinek ma esti szavai tükröt tartottak elénk, hogy meglássuk, mi mindenben voltunk kevesebbek, mint ahogyan azt õ meghagyta nekünk. Annak a Jézusnak a nevében, aki a tükörben látható, sokszor csúnya, eltorzult arcot is szépnek látja, mert az övéi vagyunk, mert szeret bennünket, mert az életét adta értünk.

A holnap még semennyire sem bontakozik ki az ismeretlenség homályából, de az, aki holnap és életünk minden napján a maga teljes szeretetében megismerhetõ, velünk lesz: ebben biztosak lehetünk. Õ tartott meg a búcsúzó év alkonyáig, õ fogja meg a kezünket, hogy vezessen minket, õvele és õbenne lehetünk reménységgel, hogy a múló idõben a múlhatatlanság felé fordítja lépteinket.

Legyen derekunk felövezve, lámpásunk meggyújtva, mert õ jön, hogy övéi legyünk ott, ahol nem múlik és nem kezdõdik semmi: örök országában, az örök új esztendõben.

Úr Jézus Krisztus! Hálát adunk neked, hogy megtartottál minket. Te taníts bennünket a múlttal, hogy a jövõ mint felkészült, utadat járó, mindörökké veled maradó tanítványaidra köszöntsön ránk. Ámen.

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: hitéletünk a mindennapokban

2011-12-31 13:02:29

kegyelem, napról-napra (2011.12.31.)

2011. december 31. Szombat
Óév napja

Pál írja: „Tele vagyok vigasztalódással, minden nyomorúságunk ellenére csordultig vagyok örömmel.”
2.Korinthus 7:4
(Zsolt 33:21; 1Jn 4:11–16; Ézs 54:1–10)
Sorsunk nehéz helyzeteiben kitõl kapunk vigasztalást? Pál nem az abban való reménykedésbõl merít erõt, hogy majdcsak jóra fordulnak egyszer a dolgok, hanem abból, hogy Jézus vele van. Az õ szeretetétõl semmi el nem választhat minket.


A nap éneke:

ELFUTNAK ÉVEINK

1. Elfutnak éveink, nincsen itt maradás,
Ám karunk harcol a földiekért:
Pénz, siker, élvezet, min hiú ragyogás,
S közben a szívünk elvéti a célt.
Van ami szebb és nemesebb:
Mennyei kincs, amely értékesebb.

2. Nincs igaz szánalom: él aki ügyesebb,
Félelem gyötri a vént, a szegényt.
Gazdagok égnek ki gőgösen, üresen,
Eldobják életük, vesztve reményt.
Ám odafenn véglegesen,
Ítél az Úr egykor mindeneken.

3. Hirdesse életünk Mesterünk szavait,
Hallja meg, értse meg mind a világ!
Mind, ami szép, nemes, lelkeket szabadít,
Áradjon álltaluk egyre tovább.
Vár a szíve híveire,
Messzire távozott gyermekire.


A nap verse:

Túrmezei Erzsébet;
EGY ÉS EZER

(2. Péter 3:8)

Egy nap = ezer esztendő!
Egy nap… észrevétlen elsuhanó!
Nálunk semmibevetten tovaszállhat.
S ezer esztendő nálad!
Milyen egészen másképp járhat
isteni órád, Örökkévaló!

Ha te így méred időnk, életünk,
milyen súlya van minden pillanatnak!
Pillanatok éveket jelenthetnek.
Évek pillanattá zsugorodhatnak.
S mindegyikért felelősségre vonsz,
amikor számot vetsz velünk.

Egy nap = ezer esztendő!
Szívünkbe ezt a titkot mélyen írd be!
Segélj belesimulni terveidbe,
érezni súlyát minden pillanatnak!
Mindet szeretni és szolgálni adtad,
hogy így találjon: boldog szolgálatnak
– akár egész kicsinynek, akár nagynak –
hűségében az Úr, az Eljövendő!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-30 14:33:09

kegyelem, napról-napra (2011.12.30.)

2011. december 30. Péntek

„Magasztal, Uram, minden teremtményed, és híveid áldanak téged.”
Zsoltárok 145:10
(Jel 19:6–7; Mt 2:13–18; Ézs 53:7–12)
Ha a körülményeinkre nézünk, akkor van okunk a panaszra, a kesergésre. De ha arra nézünk, amit Isten tett értünk és velünk, megszületik szívünkben a hála, elkeseredett emberekbõl elégedett, boldog emberekké leszünk.


A nap éneke:

ÚJJÁTEREMT AZ ÚR MINDENT

1. Újjáteremt az Úr mindent,
Amint szava ígérte.
Annak, ki újjászületett,
Ebben van reménysége,
Azért bízva tekintünk ez új honra,
Melyet rendelt kegyelméből számunkra.

2. Ő letörli a könnyeink,
Ott nem rettent zord halál,
Bús gyász többé ránk nem tekint,
Kín és fájdalom, se vár;
Mindez bűnös földünkkel majd véget ér,
S örvendező ajkunkról új ének kél.

3. Új ég és új föld vár reánk,
Üdvöt adó békehon,
Ez lesz dicső, örök hazánk,
Küzdés után nyugalom;
Akkor majd az örök Isten lesz velünk,
S koronával cseréli föl keresztünk.

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-29 14:54:41

kegyelem, napról-napra (2011.12.29.)

2011. december 29. Csütörtök

„Amikor a pásztorok meglátták, elmondták azt az üzenetet, amelyet errõl a kisgyermekrõl kaptak.”
Lukács 2:17
(Zsolt 60:14; Jn 21:20–24; Ézs 52:13–53)
A pásztorok megmutatják nekünk, hogyan folytatódik a karácsony. Azok, akik átélték a csodát, továbbadják az örömhírt. A hír szájról szájra, embertõl emberig terjed. Továbbadjuk-e mi is a körülöttünk élõknek?


A nap éneke:

PÁSZTOROK, PÁSZTOROK

1. Pásztorok, pásztorok örvendezve
Indulnak Jézushoz Betlehembe
Hálásan hódolni a Kisdednek.
Ő hozott váltságot az embernek.

2. Angyalok szózata minket is hív,
Értse meg ezt ma is minden hű szív!
Betlehem Gyermekét mi is áldjuk,
Mint a hű pásztorok, magasztaljuk!

3. Üdvözlünk, Jézusunk, reménységünk;
Áldunk, hogy váltságot hoztál nékünk.
Hoztad a drága hit szép világát,
Megnyitod szent Atyád mennyországát.

4. Áldás és hódolat az Atyának,
Érettünk földre jött szent Fiának,
És a vigasztaló Szentléleknek,
Szentháromságban az egy Istennek!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-28 13:18:53

kegyelem, napról-napra (2011.12.28.)

2011. december 28. Szerda

„István Szentlélekkel telve az égre függesztette a tekintetét, és látta Isten dicsõségét és Jézust, amint az Isten jobbja felõl áll. Ekkor így szólt: „Íme, látom az eget megnyílva, és az Emberfiát, amint az Isten jobbja felõl áll.”
Apostolok Cselekedetei 7:55–56
(Zsolt 111:4; Jn 1:1–14; Zsid 1:1–6; Lk 2:29–32)
István látta a megnyílt eget. A karácsony nem múlik el. Jézus megnyitotta a menny ajtaját, és mi nap mint nap nyitott ég alatt élhetünk. A karácsony nem egyszeri, régmúlt történet, hanem olyan esemény, amely egyszer s mindenkorra megváltoztatta a világot, az életünket.


A nap éneke:

VIGASSÁGOS, HANGOS

1. Vigasságos, hangos, nagy örömünk támadt:
Megszületett Jézus a beteg világnak;
Felragyog immáron fényességes napja,
Isten irgalmának.

2. Örvendez a nap, hold, Csillagoknak ezre,
Örömükbe’ szerte fényességet hintve,
Hogy immár itt vagyon a mennyei váltság,
Bűnösök üdvére.

3. Ősszüleink egykor Isten szavát szegték,
Megízleltük értük a bűnnek keservét,
Míg e nap minékünk megmutatta végleg,
Mennyei kegyelmét.

4. Fénylik az új csillag, az angyalok szállnak,
Ékes dicséretet zengnek az Atyának,
Békesség örömét, örök üdvösséget,
Nékünk mindnyájunknak.

5. Azért mi is néki mindnyájan örvendjünk,
Született Krisztusnak vígan énekeljünk,
És az angyalokkal és a pásztorokkal,
Dicsőségét zengjük!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-27 15:09:04

kegyelem, napról-napra (2011.12.27.)

2011. december 27. Kedd

„Krisztus Jézus megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult.”
Filippi 2:7
(5Móz 10:17; Lk 2:1–20; Tit 3:4–7; Lk 1:46–55)
Az õskeresztény Krisztus-himnusz a karácsonyi csoda titkát dicsõíti. Jézus személyében Isten lett emberré, hogy megmutassa az igaz emberséget. Tedd azért te is azt, amit Isten tett: légy emberré! Meglátod, csodák történnek majd körülötted.


A nap éneke:

HA REÁD GONDOLOK

1. Ha reád gondolok, ó, Betlehem,
Nagy öröm tölti el a kebelem.
Istenünk nagy kegyét itt láthatom,
Jézusom kegyelmét csodálhatom.
Fölvette a nyomort önkéntesen,
Megjelent egy kicsiny, szegény helyen,
Nem hiú pompa közt, nem gazdagon,
Pedig a menny üdve nála vagyon.

2. Ha reád gondolok, ó, Betlehem,
Vigaszom csakhamar én meglelem.
Hisz lehet helyzetem bármily szegény,
Meg nem vet Jézusom, jól tudom én.
Eljön ő szívesen meg nem utál,
Benne a szív hű barátra talál.
Ki értem fölvette a nagy nyomort,
Mostan is hű kezén ápolva hord.

3. Ha reád gondolok, ó, Betlehem,
Helyzetem csakhamar megérthetem.
Tán a szívem csupán egy palota,
Földi fény, dőreség, nagyzás hona?
Vagy pedig szívem kicsiny Betlehem,
S megszülettél benne, ó, Mesterem?
Jó tehát, üdvös és kívánatos:
Legyen a szív szelíd s alázatos!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-26 15:14:45

2011. 52. hét, Óév - Újév hete

A hét igéje:
„Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét.”
(János 1:14)

A hét gondolata:
„Az Ige testté lett.” Isten emberré lett. Az örökkévalóból az ideig valóba, a világosságból a sötétségbe jött. Nem kellett azon törnünk a fejünket, hogy hogyan menjünk érte a mennybe. Ő kezdeményezte a kapcsolatot. Belépett a mi világunkba. Nem csupán egy pillanatra, hogy megnézze, mégis hogy boldogulunk. „Közöttünk lakott.” Micsoda új kapcsolat ez a menny és föld között! Kétezer éve az Ige testté létele reményt hozott az elveszett világba. Isten ma is kegyelemmel igazsággal akar belépni az életedbe, egyéni kis világodba.

Engeded?

Légy valóságos ember, szerepeid között is ebben gyakorold magad, mert Krisztusnak emberre van szüksége, olyan emberre, aki valóságos testében hordozza őt.

A hét imája:
Jézus Krisztus, milyen felemelő tudni, hogy te nem tartottad lealacsonyítónak azt, hogy emberi testet ölts. Áldunk téged, hogy ezt az emberi testet ilyen magasztossá tetted. Add kegyelmedet, hogy magunkban mi is felmagasztaljunk téged! Ámen.

(Az utolsó bejegyzés ebben a témakörben!)

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: a hét gondolatai

2011-12-26 13:32:47

kegyelem, napról-napra (2011.12.26.)

2011. december 26. Hétfõ
Karácsony 2. napja

„Uram, te szerzel nekünk békességet, hiszen mindent te tettél, ami velünk történt.”
Ézsaiás 26:12
(Mt 1:21; Mt 1:1–25; Róm 1:1–7; Ézs 52:7–10)
Karácsony üzenete, hogy Isten Jézusban békét kötött a világgal. Ezért nem rajta, hanem csak rajtunk múlik, hogy szenteste lesz-e béke bennünk és körülöttünk. Ki kezdje a békülést? Mindig az, aki elfogadta Isten békéjét.

A nap éneke:

DICSÉNEK HANGJA

1. Dicsének hangja szárnyra kél:
Eljött az Úr, Immánuél!
A szívén hordta áldott Szűz.
E jó hír minden bút elűz.

2. Ki mindent lényével betölt,
Mint gyönge gyermek, testet ölt;
Kit ölben ringat asszonykéz,
Az üdvünk benne mégis kész.

3. Az Isten egyszülöttje Ő,
Mihozzánk gyermek-képpen jő;
Kit szívünk már oly régen vágy’,
Most rejti mélyén jászolágy.

4. Elhagyta ő az égi trónt,
S hol ember annyi könnyet ont:
E bűnnel terhes földre szállt,
S a bűnnek ő útjába állt.

5. Dicsének hangja zengjen hát!
A szívünk hála hassa át,
Mert látja most már minden nép,
Hogy Isten vélünk frigyre lép!

A nap verse:

KARÁCSONY

Ma tán a béke ünnepelne,
A Messiásnak volna napja,
Ma mennyé kén a földnek válni,
Hogy megváltóját béfogadja.
Ma úgy kén', hogy egymást öleljék
Szívükre mind az emberek -
De nincs itt hála, nincs itt béke:
Beteg a világ, nagy beteg...

Kihűlt a szív, elszállt a lélek,
A vágy, a láng csupán a testé,
Heródes minden földi nagyság,
S minden igazság a kereszté...
Elvesztette magát az ember,
Mert lencsén nézi az eget,
Megátkozza világra jöttét -
Beteg a világ, nagy beteg...

Ember ember ellen csatázik,
Mi egyesítsen, nincsen eszme,
Rommá dőlt a Messiás háza,
Tanítása, erkölcse veszve...
Oh, de hogy állattá süllyedjen,
Kinek lelke volt, nem lehet!...
Hatalmas Ég, új Messiást küldj:
Beteg a világ, nagy beteg!...

1899
(Ady Endre)

IMMÁNUEL! VELÜNK AZ ISTEN!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-25 18:07:35

Jézus - Isten ajándéka

„Ne féljetek, mert íme, hirdetek nektek nagy örömet, amely az egész nép öröme lesz: Üdvözítő született ma nektek, aki az Úr Krisztus, a Dávid városában. A jel pedig ez lesz számotokra: találtok egy kisgyermeket, aki bepólyálva fekszik a jászolban.”

(Lukács 2:10-12)

Jézus, akiről a próféták jövendöltek, Dávid király városában, Betlehemben született meg. A testet öltött Ige, Isten ajándéka nemcsak egy szűk körnek vagy csoportnak született meg, hanem az egész világnak. „Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (János 3:16) Hála Istennek a kimondhatatlan ajándékáért! Boldogan emlékezünk meg Krisztust születéséről. Nagy öröm tölt el minket, mert van Megváltónk és Üdvözítőnk! Immánuelnek hívják, ami azt jelenti, hogy Isten nem ellenünk, hanem velünk van! Ellenünk lehetne, de szeretetével hozzánk fordul, és ajándékot ad nekünk.

Ha ma megkérdezzük az embereket, minek az ünnepe a karácsony, akkor a leggyakrabban ilyen válaszokat hallhatunk: A szeretet ünnepe, az ajándékozás ünnepe, a család ünnepe, a fenyőfa ünnepe stb. És természetesen a mi szeretetünk ünnepe, és a mi ajándékozásunk ünnepe, és a mi családunk ünnepe. Mert ilyenkor legalább néhány napig igyekszünk elviselni vagy szeretni egymást. Ilyenkor mi készítünk és mi várunk ajándékot, és ilyenkor, ha egyébként egész évben nem sokat törődünk is egymással, rájövünk arra, hogy mégis csak vannak rokonaink, akiket felkeresünk vagy meghívunk. Tehát a mi ünnepünk. Magunkat ünnepeljük karácsonykor. Erről árulkodik a szükségesnél sokkal dúsabban terített asztal is.

Éppen ezért nézzük meg azt, hogy Isten igéje mit mond arról, valójában minek az ünnepe hát a karácsony?

1) Isten igéje szerint karácsony az Isten irántunk való szeretetének az ünnepe. Tehát nem a szeretet ünnepe úgy általában, mivelhogy úgy általában szeretet nem létezik. Mert azt olvassuk az igében, hogy maga Isten a szeretet. És nem lehet még a mi egymás iránti szeretetünk ünnepe sem, mert amíg Isten szeretete alapjaiban meg nem változtat minket, addig képtelenek vagyunk arra, hogy igazán szeressünk. Karácsony tehát a mindenható, szent Úr Isten irántunk való meg nem érdemelt, felfoghatatlan, mérhetetlenül nagy szeretetének az ünnepe. Annak a szeretetnek az ünnepe, amely lehajolt abba a mélységbe, ahova mi zuhantunk önhibánkból, amely szeretet kiemel innen minket, lemossa rólunk azt a sok szennyet, amivel beszennyeztük magunkat, amely szeretetből Isten új kezdést engedélyez, és visszaemel magához, ahonnan kiestünk. Így olvassuk ezt az igében: "Abban lett nyilvánvalóvá az Isten szeretete irántunk, hogy egyszülött Fiát elküldte Isten a világba, hogy éljünk általa." Ez a szeretet, és nem az, ahogy mi szeretjük Istent, hanem az, ahogy Ő szeretett minket, és elküldte a Fiát engesztelő áldozatul a mi bűneinkért. Ez a szeretet Jézus Krisztus életébe került.

2) A második, amit az ajándékozásról mondottunk. A karácsony nem az ajándékozás ünnepe, hanem a karácsony egyértelműen az Isten nekünk készített ajándékának az ünnepe, vagyis Jézusnak az ünnepe. Ő az Isten ajándéka. Nem fenyőünnep, hanem születésnap. Az emberré született Jézus Krisztus születése napja, ami neki nagy szenvedés volt, nekünk azonban kimondhatatlan öröm és ajándék, mert Ővele és Őérette kaptunk vissza mindent, amit elveszítettünk a bűn miatt. Amikor mi karácsonykor ajándékokat adunk egymásnak, erre az Isten nagy ajándékára emlékeztessen bennünket. Olyan sok kedves, tiszta, őszinte, szép vonása is van a mi karácsonyi ajándékozásunknak. Ugyanakkor olyan sok csúnya és tisztátalan is keveredik bele: sok képmutatás, kényszer, sokszor még számítás is.

Jézus Krisztus, akinek a születését ünnepeljük, Úr, minden hatalom az Övé! „…nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (Filippi 2:9-11) Jézus Krisztus Úr, ez azt jelenti nekem, hogy minden bizonytalanságom megszűnt a jelenlétében. Hozzá tartozom, ezért védelem alatt vagyok, és naponta eligazító szavát közli velem.

Jézus, aki egy betlehemi istállóban született, majd a golgotai keresztfán meghalt bűneinkért és feltámadott, valóban Úr. Csoda volt Szentlélektől való fogantatása, születése, munkája, kereszthalála és feltámadása! Ő Úr! Hatalmas Úr, és mi a szívünk királyává koronáztuk Őt, uralma alatt élünk. Jézus nem emberi módon lett szívünk királya, hanem a hit és a bűnbánat útján!

Ha eldöntöttük, hogy csak Neki fogunk szolgálni, akkor kötelezzük is el magunkat arra, hogy harcolni fogunk a bennünk lakozó bűn és a minket szorongató kísértések ellen. Ha a világ akadályokat gördít is elénk, ne hátráljunk meg. Harcoljunk és élünk! Mert csak az él, aki harcol is és győz is. Aki Jézust, az Isten karácsonyi ajándékát elfogadta, annak a csüggedésben reménysége lesz, és ha néha-néha meg-megcsapja is az, hogy értelmetlen már az élete, vagy céltalan, vagy minek van itt, újra és újra világosságot kap, és meglátja, hogy mire akarja őt még használni Isten. A feszültségek között is békessége van, mert Ő minden ember békessége, és a csalódások után mindig újra bizalmat nyer tőle. Jézus lesz az életében az a biztos pont, akiben mindig megfogódzhat, az a szilárd talaj, ami soha meg nem inog. Mindig vele marad, életének minden pillanatában, a halálunk pillanatában is, amikor mindnyájan egyedül lennénk egyébként, és azon túl is, az örökkévalóságban.

Karácsony az Isten szeretetének az ünnepe. Karácsony az Isten ajándékának, Jézusnak az ünnepe. Isten kínál ajándékot nekünk. Aki ezt az ajándékot visszautasítja, azon csakugyan nem lehet segíteni.

Lukátsi Vilma „Ádventi gondolatok” című versrészletében így ír erről.

„Hited talán csak egy kicsi mécses,
Pedig hit nélkül várni nem lehet!
És az, aki nem az Urat várja,
Nem is sejti az igaz ünnepet!

Nem fenyő alatt van az ajándék!
Az Ajándék, aki volt valaha,
Azt az ISTEN adta a világnak:
Nekünk született egyszülött FIA!”

A Messiás eljött! Legyen áldott az Isten, hogy így szerette ezt a világot, hogy az Ő egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen! Miután a megváltást végbevitte, a mennybe ment, de onnan visszatér hozzánk, hogy országába elvigyen minket.

Áldott Karácsonyi Ünnepeket kívánok!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: hitéletünk a mindennapokban

2011-12-25 13:55:11

kegyelem, napról-napra (2011.12.25.)

2011. december 25. vasárnap 

Karácsony 1. napja

"Ismeritek a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmét; hogy gazdag létére szegénnyé lett értetek, hogy ti az ő szegénysége által meggazdagodjatok."
2.Korinthus 8:9
(Péld 17:5; Lk 1:39-56; Fil 4:4-7; Zsolt 115)
Jézus azért jött, hogy a hátrányos helyzetűeknek, az elesetteknek, az elnyomottaknak, a kiszolgáltatott helyzetben lévőknek, az összetört szívűeknek elhozza Isten szeretetét. Ő ma is gazdaggá teszi a lelki szegényeket.

A nap éneke:

Ó JÖJJETEK HÍVEK

1. Ó, jöjjetek, hívek, ma lelki nagy örömmel,
A jászolhoz Betlehembe jöjjetek el!
Megszületett az ég és föld Királya:
Ó, jöjjetek, imádjuk,
Ó, jöjjetek, imádjuk,
Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

2. Az életnek szent Ura, dicsőség Királya
Itt fekszik a jászol mélyén nagy szegényen.
Nagy, dicsőséges, szent és örök Isten!
Ó, jöjjetek, imádjuk,
Ó, jöjjetek, imádjuk,
Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

3. Ti, angyali lelkek, ma zengjetek az Úrnak,
És vigadva örvendjetek, buzgó hívek!
A magas mennyben dicsőség Istennek!
Ó, jöjjetek, imádjuk,
Ó, jöjjetek, imádjuk,
Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

4. Úr Jézus, ki e napon érettünk születtél,
Csak tégedet illet szívünk tisztelete!
Isteni Gyermek, testet öltött Ige!
Ó, jöjjetek, imádjuk,
Ó, jöjjetek, imádjuk,
Ó, jöjjetek, imádjuk az Úr Krisztust!

A nap verse:

KARÁCSONYI FOHÁSZ

Gyarló emberek vagyunk Mennyei Atyánk,
Megbocsátó szíveddel Tekints most Miránk!
Ellened vétünk mikor észre sem vesszük,
Azt hisszük, hogy csupán a dolgunkat tesszük.
Karácsony ünnepére készülvén kérünk,
Bocsásd meg minékünk elkövetett vétkünk.

Krisztust váró idők, adventi nappalok,
Nyugodt lesz szívem, ha feloldozást kapok.
Betlehem fényei mutassanak utat,
Díszítsék újra fel kicsi jászolodat.
Szent fiad érkezik, ünnepi nagy csoda,
Vezérli bölcseket ragyogó csillaga.

Szeretet ünnepén, lássuk meg Krisztusunk,
Áldd meg a gyermeked, Felséges Nagy Urunk!
Karácsony ünnepén, béküljön meg szívünk,
Ezen a nagy napon tegyük össze kezünk.
Mondjunk el egy imát, halkuljon el szavunk,
Hisz újra születik Szeretett Krisztusunk.

Zirc, 2005. december 18.
(Valentinus)

IMMÁNUEL! VELÜNK AZ ISTEN!

Áldott békés karácsonyi ünnepeket mindenkinek!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-24 16:03:28

kegyelem, napról-napra (2011.12.24.)

2011. december 24. Szombat
Szenteste

„Bölcsek érkeztek napkeletrõl Jeruzsálembe, és ezt kérdezték: „Hol van a zsidók királya, aki most született? Mert láttuk az õ csillagát, amikor feltûnt, és eljöttünk, hogy imádjuk õt.”
Máté 2:1–2

(Ézs 66:18; Kol 4:2–6; Mt 25:31–46)

A napkeleti bölcsek jóval többet tudtak, mint egy átlagos ember. Felismerték az idõpont rendkívüli voltát, a csillagok különleges állását. Tudták, hogy ezt a most született rendkívüli személyt érdemes meglátogatniuk, mert hasonló alkalom nem adatik még egyszer az életben. S mégis, milyen végzetes melléfogásnak bizonyult késõbb, hogy Heródes palotájában érdeklõdtek az újszülött király után. Akik náluk is többet tudtak, azok a pásztorok voltak, akik botladozó léptekkel odataláltak a jelentéktelen istállóhoz az angyalok és saját szívük útmutatásával…

A nap éneke:

JÉZUS, TE DRÁGA

1. Jézus, Te drága,
Ég és föld Királya,
Ó, Isten egyszülött Fia!
Áldlak, dicsérlek,
Várlak, szeretlek,
Te vagy szívem boldogsága.

2. Oly szép az erdő,
Illatos a mező,
Ha a tavasz megérkezett.
Ám Jézus még szebb:
És még kedvesebb,
Ő kéri most a szívedet.

3. A napfény ékes
És a Hold is fényes.
Fenn ragyognak a csillagok.
Ám Jézus még szebb:
És még fényesebb,
Várja, hogy szíved átadod.

4. Jézus, Te drága,
Ég és föld Királya,
Ó, Isten egyszülött Fia!
Áldlak, dicsérlek,
Híven követlek,
Életem hű Megváltója.

A nap verse:

Szuhanics Albert;
SZENTESTE

Szeretet fényével üdvözítő Király,
Ő, kit karácsonykor mindenki visszavár.

Éjjel születik meg az Istennek Fia,
Boldogan ringatja karjában Mária.

Retteg a sötétség, ha csak reá tekint,
Mert az üdvözítő feltárja titkait.

Mennyek Királynője az ő édesanyja,
Születése helyét csillaga mutatja.

Őnéki hódolnak napkeleti bölcsek,
Angyalok a mennyben, s pásztorok is jőnek.

Béke fejedelme, Szelídségnek Atyja,
Üdvözítő szívét szeretetként adja.

Örvendezz Magosság! Békesség a Földnek!
Új napja virradt ránk az örök évkörnek!

    
IMMÁNUEL! VELÜNK AZ ISTEN!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-23 14:20:17

kegyelem, napról-napra (2011.12.23.)

2011. december 23. Péntek

„Ha a ti napjaitokban mondok valamit, azt meg is teszem! – így szól az én Uram, az Úr.”
Ezékiel 12:25
(Tit 3:4–5; Jel 3:7–8,10-12; Ézs 50:4–11)
A próféta figyelmezteti népét: a távoli idõkrõl szóló jövendölésekbõl ne vonjanak le olyan következtetést, hogy Isten az õ nemzedéküknek tett ígéreteit is csak késõbbi korokban teljesíti. Istennek minden idõben van hatalma, hogy beteljesítse szavát azokon, akiknek az szól.


A nap éneke:

ÉJEK ÉJÉN

1. Éjek éjén, bűnök mélyén:
Rajtunk bánat árnya ül.
Égre nézve, Istent kérve
Bízunk, hogy majd földerül.
Vágyva várva Messiásra,
Hogyha támad égi jel,
Szívünk tárva: Készen várja,
Zengjük mind: Az Úr közel!

2. Eljön fényben, égi dicsben,
Minden szem meglátja őt;
Népe várja, készen állva,
Mint az érte érkezőt.
Készülj hát a végső napra,
Mert a jötte már közel.
Kórus hangja zengve mondja:
Jöjj, ó, jöjj, Immánuel!

AZ ÚR KÖZEL!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-22 15:43:00

kegyelem, napról-napra (2011.12.22.)

2011. december 22. Csütörtök

„Nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
2.Korinthus 4:18
(1Krón 29:15; 1Sám 26:5–9,12-14,17–24; 2Kor 1:8–11)
Egészen nehéz a mindennapok forgatagában, a sok teendõ, baj és küzdelem között másra koncentrálni, mint ami a szemünk elõtt látható. Milyen ismert képek: mereven nézünk ki reggel az ablakon. Mereven, már-már megszokásból végezzük munkánkat, fáradtan és csüggedten ülünk-fekszünk le este a tévé elé. Hol van az életünkben idõ és energia a láthatatlanra? – tehetjük fel a kérdést. És egyre nehezebben idézzük fel a munka és az élet terhe mellett azt a fontos üzenetet: Krisztus értem…


A nap éneke:

VÁRJ EMBER SZÍVE

1. Várj, ember szíve, készen!
Mert jő az Úr, a Hős,
Ki üdvösséged lészen,
Szent, győztes és erős.
Fényt, éltet hozva jő,
Megtört az ősi átok:
Kit vágyakozva vártok,
Betér hozzátok ő.

2. Jól készítsétek útját!
A vendég már közel!
Mi néki gyűlölt, utált,
Azt mind vessétek el!
A völgyből domb legyen,
Hegycsúcs a mélybe szálljon,
Hogy útja készen álljon,
Ha Krisztus megjelen!

3. Ó, Jézusom, szegényed
Kér, vár, epedve hív:
Te készítsd el: tenéked
Lesz otthonod e szív!
Jer hű szívembe hát!
Habár szegény e szállás,
De mindörökre hálás,
Úgy áldja Krisztusát.

AZ ÚR KÖZEL!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-21 14:10:25

kegyelem, napról-napra (2011.12.21.)

2011. december 21. Szerda

„A hatalmas Isten, az Úr szól, és hívja a földet napkelettõl napnyugatig.”
Zsoltárok 50:1
(1Kor 8:6; 2Kor 1:18–22; Ézs 49:7–17)
A zsoltár arról szól, hogy Isten az eget, a földet, a föld népeit tanúnak idézi arra a tárgyalásra, melyen népe fölött mond ítéletet. Nem mintha a többi nép elkerülhetné azt. A zsoltár alapján Péter apostol mégis joggal figyelmeztet: „…itt van az az idõ, amikor elkezdõdik az ítélet az Isten háza népén. Ha pedig elõször rajtunk kezdõdik, akkor mi lesz a vége azoknak, akik nem hisznek az Isten evangéliumában?” (1Pt 4:17)


A nap éneke:

JÖJJ NÉPEK MEGVÁLTÓJA

1. Jöjj, népek Megváltója!
Így kér a föld lakója.
Jöjj, lelkünk drága fénye,
Szívünk édes reménye!

2. Te érkezel Atyádtól,
Mennybéli palotából,
Hogy itt megvívj miértünk,
És légy mi pajzsunk, vértünk.

3. Ím, készen vár a jászol,
A szív többé nem gyászol;
Az éjszaka világos,
Az ösvény barátságos.

4. Ó, szállj közénk, Királyunk!
Íme, eléd kiállunk.
A sötétség elmúljon,
A hit fénye ragyogjon!

AZ ÚR KÖZEL!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-20 15:54:27

Közeledő ünnep

Közeledik az ünnep.

Régóta foglalkoztat a gondolat: Hány rétege van a karácsonynak? Meddig jutunk el, hol akadunk el?

Érkeznek a reklámok: újságban, interneten, levélben. Töltse a karácsonyt távoli tájakon! Ajándékozzon wellnesst! Önre várnak az ünnepi árak! Látvány, csillogás, elkoptatott hanglemezek, felszín. Költekezz, fogyassz, te vagy a fontos, érted van minden! Takarítsunk, tegyünk túl a szomszédokon, ragyogjon a ház, készüljön el a gondosan összeállított menü, a mennyezetig érő fa alatt szépen becsomagolt ajándékok sorakozzanak! Hogy közben halálra fáradunk, idegesek, feszültek leszünk, kiürül a pénztárcánk – akár karácsonyi hitelt is vehetünk fel –, nem baj, „egyszer van karácsony”, kibírjuk!

Az időjárás hálás beszédtéma. Lesz-e fehér karácsonyunk? Mert azért az az igazi! „Úgy jöjj, karácsony, ahogy illő, fehér mezőkkel, hulló hóval! S mi várunk csillogó fenyőkkel, almával, aranydióval” – szól a régi hanglemezről. Hangversenyek, előadások, vendégség. Futunk egyik helyről a másikra, le ne késsünk sehonnan. Gyűjtjük az élményeket! Megtörtént, kipipálhatjuk. A hallottakat befogadni, átérezni, megvalósítani már nincs idő.

Vannak sötét rétegek is. Kiégettség, reménytelenség. Sok éven át ritkán múlt el úgy az ünnepi ügyelet, hogy ne lett volna öngyilkosjelölt, kórházba dugott beteg kisgyerek, vagy gondoskodásra szoruló öreg. És még ennél is szomorúbb volt, hogy sokan sírva mondták a kórházban felállított karácsonyfa mellett énekléssel, bibliaolvasással, beszélgetéssel töltött szenteste után, hogy itt sokkal jobb, mint otthon.

Kányádi Sándor versét idézem:
„idén se lesz nálunk karácsony hiába vártok nem jönnek a három királyok”.

Mit keresünk, mit várunk, mit kapunk? A vége csalódottság, kiábrándultság, keserűség. Erről szól a mai ember ünnepe?
Igen, ha szomorúan legyint: „sok dolga van a teremtőnek mindenkivel ő sem törődhet”.
Igen, ha abban a tudatban él valaki, hogy „üres az istálló s a jászol”.

Sodródunk mi is a tömeggel, és úgy teszünk mindent, ahogy illik? Elakadunk a tárgyak, események idilli hangulatában? Vagy a karácsony valami mástól lesz a szeretet ünnepévé? Mennyire határozza meg gondolkodásunkat, viselkedésünket, hogy tudjuk, nem üres a jászol?

Lehet, hogy nem gazdag bölcsekként állhatunk meg a gyermek előtt, mert semmink sincs. Elfogyott a türelmünk, a figyelmességünk, a kedvességünk, a szeretetünk. A megrémült pásztorok miután meglátták a gyermeket, mindenkinek elmondták, amit róla hallottak. A félelmük bátorsággá vált. Számunkra is ez a megoldás. Sietve induljunk, hogy lássuk a gyermeket, majd lássuk az értünk szenvedő Megváltót! Maradjunk a közelében, időzzünk vele, hogy a rá jellemző gondolkodásmód és szándék uralkodhasson bennünk is!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: hitéletünk a mindennapokban

2011-12-20 13:57:47

kegyelem, napról-napra (2011.12.20.)

2011. december 20. Kedd

„Gedeon ezt mondta az Úr angyalának: Ha velünk van az Úr, miért ért bennünket mindez?”
Bírák 6:13
(1Kor 13:9–10; 1Thessz 5:16–24; Ézs 49:1–6)
Gedeon magyarázatul hozzáteszi: „…eltaszított bennünket az Úr, és Midján kezébe adott!” Az angyal arról gyõzi meg, hogy az idegen iga nem Isten távollétének jele, hanem büntetésként kiszabott átmeneti állapot, amelybõl Isten hamarosan kiszabadítja õket. Nem azért, mert megtértek, hanem mert megbocsátott, és azt akarja, hogy térjenek meg! A bajoktól való megszabadulás sosem a megtérés jutalma, de gyakran megelõlegezett kegyelem, ami megtérésre ösztönöz.


A nap éneke:

ÍM JŐ KIRÁLYOD

1. Ó, Sion, ím, jő Királyod!
Mondj néki háladalt!
Tőle remélhetsz üdvöt s jót:
Áldd őt és magasztald,
Áldd őt és magasztald!

2. Mint Üdvözítőd jő hozzád
Megváltó kegyével,
Lelkednek éltet s tápot ád
Testével s vérével,
Testével s vérével.

3. Pásztorod ő és hűs forrás,
Dús kincsed s díszruhád;
Örömben, búban legjobb társ.
Ő éked s koronád,
Ő éked s koronád.

4. Szent vére árja megtisztít
Rút bűnnek szennyétől;
Lelkednek égbe ajtót nyit
Irgalma teljéből,
Irgalma teljéből.

5. Hívjad őt bízó lélekkel:
Ó, jöjj, Immánuel!
Hozzád az égbe vígy majd fel,
Hol lelkem nyugtot lel,
Hol lelkem nyugtot lel!

AZ ÚR KÖZEL!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-19 14:48:42

2011. 51. hét

ADVENT 4. HETE

A hét igéje:
„Az Úr napja úgy jön el, mint éjjel a tolvaj.”
(1.Thesszalonika 5:2)

A hét gondolata:
Advent utolsó hetében járunk. Vannak, akiknek ez a legkedvesebb időszakuk, ám vannak, akiknek ez a legfélelmetesebb. Vajon az apostolok, a tanítványok, a korai gyülekezetek tagjai is féltek, ha erre gondoltak? Nem! Nincs félelem, de van szent vágyódás. Mi is vágyódjunk a Krisztussal való találkozásra! A hívők egyedüli kiváltsága, hogy örömöt lelhetnek ebben a világban is és az eljövendőben is. Örülj annak, hogy az Úr a földi életre adott, és örülj annak, amit az utánra tartogat neked, és vedd eszedbe, hogy csak a létforma fog változni!

A hét imája:
Uram, Krisztusom, szeretek veled találkozni, és ezért örömmel gondolok váratlan eljöveteledre is. Ámen.

AZ ÚR KÖZEL!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: a hét gondolatai

2011-12-19 14:20:25

kegyelem, napról-napra (2011.12.19.)

2011. december 19. Hétfõ

„Vizet fakasztok a pusztában, és folyókat a sivatagban, hogy inni adjak választott népemnek.”
Ézsaiás 43:20
(Mk 1:4; Lk 1:26–38; Ézs 45:18–25)
Isten népének meg kell tanulnia, hogy számára maga Isten az élet egyetlen valódi feltétele. Ha Isten velük, akkor az élet minden feltételét nélkülözõ pusztában is folyamként árad az éltetõ víz, de a kenyérnek se lesznek szûkében.


A nap éneke:

JÖJJ REMÉNYÜNK

1. Jöjj, reményünk, üdvünk, Jézus!
Kérünk, hozz megújulást!
Sír a lelkünk, a bűn mardos,
Tőled várunk gyógyulást.

2. Híveidnek erőssége,
Mentsd meg árva életünk!
A bűn éjét váltsd napfényre,
Üdvöt, békét hozz nekünk!

3. Üdvözítőnk, várunk téged,
Égi gyermek, nagy Király!
Íme, szívünk hódol néked,
Sóvárogva reád vár.

4. Bőven áraszd ránk kegyelmed,
Töltsd be szívünk örömmel!
Tedd áldássá hívő néped,
Országlásod jöjjön el!

AZ ÚR KÖZEL!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-18 14:29:43

kegyelem, napról-napra (2011.12.18.)

Ádvent 4. vasárnapja

„Minek adnátok pénzt azért, ami nem kenyér, keresményeteket azért, amivel nem lehet jóllakni? Hallgassatok csak rám, és jó ételt fogtok enni!”
Ézsaiás 55:2
(Lk 3:12–13; Mt 11:2–10; 1Kor 4:1–5; Zsolt 85)
A próféta a babiloni fogságból való hazatérés ígéretéhez fûzi ezeket a bátorító mondatokat. Szükséges, mert a hetven évig tartó fogságban már jól berendezkedett nép aggódik, hogy amikor visszatérnek felégetett földjükre, nélkülözésben és nyomorban lesz részük. Mit ér az olyan szabadság, amelynek ára a létbiztonság elveszítése? A próféta sem azt mondja, hogy a szabadság nagyobb érték, tehát jogos elvárás, hogy a megélhetés biztonságát feláldozzák érte. Inkább azzal biztat, hogy az Úr ajándékai tökéletesek: ha szabadulást ad, akkor a jólét feltételeit is megteremti hozzá.


A nap éneke:

ÉN VELED VAGYOK

1. Ó, ne félj, ne rettegj, én veled vagyok,
Ím, e szó utamra csillagként ragyog.
Felhők közt, mint napfény, úgy tör át szavad:
Nem hagy el Megváltód, sohasem leszel magad.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

2. Liljom elhervadhat és a rózsaszál,
Napfény elborulhat, ám egy bizton áll:
Jézus éltem üdve, én napsugaram,
Nem távozik tőlem, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

3. És utam sötét bár s környez sok veszély,
Hangját egyre hallom: Gyermekem, ne félj!
S majd ha fönn a mennyben meglátom Uram,
Ujjongva kiáltom: Nem, Ő nem hagyott magam!
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.
Nem, soha magam, nem, soha magam,
Az Úr így ígérte ezt meg, soha nem leszek magam.

BÉKÉS ÁDVENTI VÁRAKOZÁST!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-17 16:17:50

kegyelem, napról-napra (2011.12.17.)

2011. december 17. Szombat

„Mint nemes vesszõt ültettelek el, mint igazán valódi magot. Hogyan változtál át idegen szõlõtõ vad hajtásává?”
Jeremiás 2:21
(2Tim 2:13; 1Thessz 4:13–18; Ézs 45:9–17)
Jeremiás a maga korában hûtlenné vált népének teszi fel ezt a kérdést. A 21. század egyháza vajon elháríthatja-e magától?


A nap éneke:

ISTEN KEGYELME RÁM TALÁLT

1. Semmim sem lenne magamtól nekem,
Isten kezéből van új életem.
Fenn hirdetem, bár érdemtelen:
Reám lelt az ingyen kegyelem.
Isten kegyelme rám talált,
Isten kegyelme rám talált,
Zengj, hálaének, az Ő szent nevének,
Hogy Isten kegyelme rám talált!

2. Voltam szegény, bűnben elsüllyedett,
Isten szívétől oly távol vetett.
Jött Jézusom s megfogta kezem,
Reám lelt az ingyen kegyelem.
Isten kegyelme rám talált,
Isten kegyelme rám talált,
Zengj, hálaének, az Ő szent nevének,
Hogy Isten kegyelme rám talált!

3. Nem könnyeimmel szereztem meg azt,
Irgalma adta az égi vigaszt.
Bűn terhe nyomta már életem,
Reám lelt az ingyen kegyelem.
Isten kegyelme rám talált,
Isten kegyelme rám talált,
Zengj, hálaének, az Ő szent nevének,
Hogy Isten kegyelme rám talált!

4. Hadd mondanom, míg szemem Rád ragyog:
Túlárad a szívem, boldog vagyok.
Mind e világon fenn hirdetem:
Reám lelt az ingyen kegyelem.
Isten kegyelme rám talált,
Isten kegyelme rám talált,
Zengj, hálaének, az Ő szent nevének,
Hogy Isten kegyelme rám talált!

BÉKÉS ÁDVENTI VÁRAKOZÁST!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-16 14:42:45

A Biblia üzenete

Jakab levele

1:2-20

„Teljes örömnek tartsátok, testvéreim, amikor különféle kísértésekbe estek, tudván, hogy hitetek próbája állhatatosságot eredményez. Az állhatatosság pedig tegye tökéletessé a cselekedetet, hogy tökéletesek és hibátlanok legyetek, minden fogyatkozás nélkül. Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen bölcsességet Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt. Ne gondolja tehát az ilyen, hogy bármit is kaphat az Úrtól, a kétlelkű és minden útján állhatatlan ember. A szegény sorsú testvér dicsekedjék a méltóságával, a gazdag pedig megalázott voltával, mert elmúlik mindez, mint a mező virága. Mert felkel a nap nagy hőséggel, és elszárítja a füvet; a virága lehullik és szépsége elvész. Így sorvad el vállalkozásaiban a gazdag is. Boldog ember az, aki a kísértés idején kitart, mert miután kiállta a próbát, elnyeri az élet koronáját, amelyet az Úr megígért az őt szeretőknek.  Senki se mondja, amikor kísértésbe jut: az Isten kísért engem, mert az Isten a gonosztól nem kísérthető, és ő maga sem kísért senkit a gonosszal. Mert mindenki saját kívánságától vonzva és csalogatva esik kísértésbe.  Azután a kívánság megfoganva bűnt szül, a bűn pedig kiteljesedve halált nemz. Ne tévelyegjetek, szeretett testvéreim:

akiben nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása. Az ő akarata szült minket az igazság igéje által, hogy mintegy első zsengéje legyünk teremtményeinek. Tanuljátok meg tehát, szeretett testvéreim: legyen minden ember gyors a hallásra, késedelmes a szólásra, késedelmes a haragra, mert az ember haragja nem szolgálja az Isten igazságát.”

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: a biblia üzenete

2011-12-16 13:37:05

kegyelem, napról-napra (2011.12.16.)

2011. december 16. Péntek

„Ne vedd ki számból teljesen az igazság beszédét!”
Zsoltárok 119:43
(1Jn 4:1; Lk 22:66–71; Ézs 45:1–8)
A próféta egyik kísértése, ha saját gondolatait adja elõ Isten igéjeként. De éppúgy veszélyes, ha nem meri kimondani az Istentõl kapott igét a hallgatók várható reakciója miatt. Ilyenkor joggal félhet, hogy Isten megvonja tõle az igazság beszédét.


A nap éneke:

JÓ ÉS SZENT AZ ÚR

Olyan jó, szent az Úr!
Olyan hű és nagy Ő!
Békesség Királya, örökké!
Ő az út, igazság, élet, feltámadás!
Csodálatos tanácsos, erős Isten,
Kezdet s vég, Ő minden!
Ő minden!

BÉKÉS ÁDVENTI VÁRAKOZÁST!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-15 15:04:43

kegyelem, napról-napra (2011.12.15.)

2011. december 15. Csütörtök

„Nem olyan-e az én igém, mint a tûz – így szól az Úr –, vagy mint a sziklazúzó pöröly?”
Jeremiás 23:29
(Zisd 4:12; 2Kor 5:1–10; Ézs 44:21–28)
Magyarázat helyett a folytatás: „Ezért rátámadok az olyan prófétákra, akik egymástól lopkodják igéimet! – így szól az Úr. Rátámadok az olyan prófétákra (…), akik csak a szájukat járatják, és azt állítják, hogy az kijelentés. Rátámadok az olyan prófétákra, akik hazug álmaikat beszélik el (…), és félrevezetik népemet… Pedig nem küldtem õket, nem adtam parancsot nekik, és használni sem tudnak ennek a népnek – így szól az Úr.” (23:30)


A nap éneke:

IGÉMMEL MELLÉD ÁLLOK

1. Én zörgetek kegyelmed idején
Az ajtón, gyermekem.
Boldog, ki hallja szóm, siet felém,
S szívet nyit énnekem.
Ővéle együtt vacsorálok,
Igémmel is melléje állok,
Előtte feltárulnak az egek,
Én zörgetek, én zörgetek!

2. Én zörgetek, tekints meg engemet,
Lásd ezt a hű szívet,
E töviskoszorút, e sebhelyet,
S tied leszek, tied.
E forró vágy miattad éget,
Régóta úgy kereslek téged.
Ki a kereszten érted szenvedett,
Én zörgetek, én zörgetek!

3. Én zörgetek, ne mondd: a szél zörög
A száraz ágakon!
Én zörgetek, Isten, Ki szent, örök,
Igémet hallatom.
Most még jövök lágy suttogással,
Egykor talán viharzúgással.
Hidd, a szavam nem gyermekképzelet,
Én zörgetek, én zörgetek!

4. Én zörgetek, mint vendéged ma még
Ajtódon, gyermekem.
Egykor porsátorod omolva szét
Te zörgetsz majd nekem.
Ki enged itt az én szavamnak,
A mennyet én kitárom annak.
Ha ellenállsz, bezárom az eget.
Én zörgetek, én zörgetek!

BÉKÉS ÁDVENTI VÁRAKOZÁST!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-14 20:20:47

"Hamar eljövök!"

Ádvent a várakozás ideje.

Kétezer évvel ezelõtt is a várakozás hangulata töltötte be a választott népet, Izráelt. Várták a Messiást. A bibliánk Ó-és Új Szövetsége között van egy üres oldal, amely Isten négyszáz éves hallgatásáról beszél. Azonban tudjuk a történelmi adatokat figyelve, hogy miközben Isten hallgatott, - dolgozott, és elõkészítette az Õ fia megérkezésének a színterét.

A görög birodalom hódításai elfogadtatták a világgal a görög nyelvet. Az Úr Jézus és az apostolok korában ismert világban görögül beszéltek. Az evangélium kezdettõl fogva görögül terjedt és késõbb az Új Szövetség is görögül íródott.

A római birodalom megalkotta a határok nélküli Pax Romana-t, ahol szabadon és jól lehetett utazni mert kiépített országutak kötötték össze a nagy világvárosokat. Így a Krisztus evangéliuma kezdettõl fogva szabadon és határok nélkül terjedhetett. Vallásilag kialakultak azok a csoportok Izráelben, amelyek létrehozták a messiásvárás hangulatát.

A farizeusok, akik a törvény megtartása által akarták siettetni a Messiás érkezését, a saduceusok, akik az áldozatok gyakorlásában látták a megoldást, az esszeneusok, akik a világtól való elvonulást választották, és így akartak közelebb kerülni Istenhez, várva a megígért szabadítót, és végül ott vannak még a zelóták, akik karddal a kezükben siettették volna a Messiás érkezését.

Az idõknek teljességekor, amikor már minden elõ volt készítve, Isten kibocsátotta a mi világunkba az õ fiát Jézust, a megígért Messiást. A kibocsájtás nem akkor történt, amikor az emberek elvárták volna, hanem akkor, amikor Isten jónak látta.

Ma egy új adventben élünk. A gyülekezet, a mennyország menyasszonya vissza várja a võlegényét. A színteret ismét Isten, a történelem ura készíti. A közös nyelv, a minden téren érzékelhetõ globalizáció, a gyülekezet terjedése a világon, és az antikrisztus megjelenésének a látható, érzékelhetõ jelei, mind-mind színtér-elõkészítés mennyei terv
szerint, isteni irányítással, mert a mennyei võlegény visszajövetele igen biztos.


Mi a gyülekezet dolga a várakozásban?

A menyasszony készül. Tisztogatja a ruháját, a szíve és elméje a võlegény szavaival táplálkozik, a tekintete pedig a mennyekre van szegezõdve. Az idõknek teljességekor pedig, ami tudjuk, érezzük, hogy már közel van, létrejön a nagy találkozás.

"Így szól az, aki ezekrõl bizonyságot tesz: Bizony, hamar eljövök. Ámen. Jöjj, Uram Jézus!"
(Jelenések 22:20)

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: hitéletünk a mindennapokban

2011-12-14 13:04:07

kegyelem, napról-napra (2011.12.14.)

2011. december 14. Szerda

„Veled voltam mindenütt, amerre csak jártál!”
2.Sámuel 7:9
(Jn 15:4; Jel 2:1–7; Ézs 44:6–20)
Isten Náthán próféta által szól így Dávid királyhoz, aki templomot akar építeni. Figyelmezteti, hogy a kõbõl épülõ templom elveszíti azt a jelentést, amelyet a szövetség sátora hordoz. A sátor bár egyszerûbb, mégis a lényeget fejezi ki: Isten a földön népe között lakik, vele vándorol. Ezt Dávid is tapasztalhatta, amikor Saul elõl a pusztában bujdosott, majd a filiszteusok földjére menekült. A sátor a mobilitás jelképe, a kõbõl épült templom helyhez kötöttséget sugall. Pál apostol – a sátorkészítõ (!) – már teljességében megérti Náthán próféta üzenetét: a valódi templom nem kõbõl épül, sem vászonból szõtt sátorlapokból, hanem Isten népe maga kell, hogy élõ templommá váljék, úgy, hogy a nép minden tagja testében hordozza a Szentlélek Istent.


A nap éneke:

MINDIG VELEM

1. Mindig velem, Uram, mindig velem,
Még ha nem láthat is gyarló szemem.
Azért ez énekem: velem van Istenem,
Velem van Istenem, mindig velem!

2. Nem mondtad-é, Uram, mindig velem,
Hogy Szentlelked fog majd lakni bennem?
Templomoddá engem tégy hát, s ó, légy velem,
Tégy hát, s ó, légy velem, mindig velem!

3. Veled megfeszített, új életben
Élek most, nem, nem én, Te élsz bennem.
Hit által élek már, mert Jézus velem jár,
Mert Jézus velem jár, énvelem jár.

4. Kétségem, félelmem s bánatimban,
Tudom, bizton vagyok karjaidban.
Nappal s bús éjjelen az Úr mindig velem,
Az Úr mindig velem, mindig velem.

BÉKÉS ÁDVENTI VÁRAKOZÁST!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: kegyelem napról-napra

2011-12-13 16:34:34

2011. 50. hét

ADVENT 3. HETE

A hét igéje:
„Önmagát adta bűneinkért, hogy kiszabadítson minket a jelenlegi gonosz világból.
(Galata 1:4)

A hét gondolata:
Szabadságban élsz?
Kiknek tudnál bizonyságot tenni erről a szabadságról?
Hol és hogyan tudnád megélni szabadságodat?
Tedd meg ezen a héten!

A hét imája:
Krisztusom áldott légy szabadításomért! Add megértenem és megélnem teljesen! Ámen.

BÉKÉS ADVENTI VÁRAKOZÁST!

Tovább »

• Írta: mi-sa
• Hozzászólások: 0

Címkék: a hét gondolatai